3. fejezet

Sziasztok!

Sajnos megint kisebb késéssel hoztam a következő fejezetet, mert a vizsgaidőszak elég stresszes volt a számomra, és azóta sem állt meg számomra az élet, mióta végeztem a vizsgáimmal. De mindemellett próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy végre sűrűbben érkezzenek a részek. Főleg azért, mert most úgy érzem, egész jól is megy az írás, úgyhogy a folytatást igyekszem hamarabb hozni. Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat, nagyon örültem nekik. A mostani részhez pedig jó olvasást kívánok Nektek! 

Üdv,

Noemi

3. Bátraké a szerencse

"Ha a szerencse nem találja meg őt, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ő találja meg a szerencséjét."

~ Michael Punke

Live it up

Madrid, 2015 augusztus

Noemi fáradtan dől el a gyepen, miközben azon gondolkozik, hogy mennyire le van maradva a többiekhez képest. Feltápászkodik és látja, hogy míg ő szinte kapkod minden egyes lélegzetvételnél, a csapattársain még a kimerültség apró jelei se vehetőek észre. Ezt betudja a fizikális állapotuk közötti különbségeknek, amiben fényévekkel le van maradva a többiektől, s noha közelebb kerülhet hozzájuk ezen a téren is, a csapattársai szintjét sosem fogja elérni. Bele kell törődnie abba, hogy van, amibe még neki sem lehet beleszólása, a teste által felállított gátak pedig pontosan ilyenek, elvégre sokkal rövidebb egy nő szervezetének a tűréshatára, mint egy férfié.

Már egy hete edz a fehér mezes sztárcsapat játékosaival, azonban sokszor úgy érzi, a közelükbe sem érhet, hiába a belefektetett energia, az új étrend és a külön erőnléti edzések. Pedig mindent megtesz azért, hogy jobb legyen, és még ezt is kevésnek gondolja. Mély levegőt véve, egy pillanatra feltekint az égre, hogy elinduljon lefelé a pályáról.

- Csak nem kidőlt a mi kis üdvöskénk? - Azonban egy mély, gúnyos hang hallatán megtorpan. Kérdése rosszul érinti, hiszen ezek szerint a többiek is észrevették a gyengeségét, és éppen ezt szerette volna elkerülni. Nem lehet erőtlen előttük, hiszen így sosem fogja kiharcolni a tiszteletüket, az pedig gátat szabna az álmaikat. Tisztelet nélkül ugyanis sose lehet teljes értékű tagja a csapatnak.

- Ne is álmodozz róla! - Látszólag magabiztos mosollyal próbálja leplezni bizonytalanságát, s visszafordulva a társaihoz, úgy dönt, beleáll a kibontakozó vitába. Az argentin lány saját meglátása szerint sosem tartozott azok közé, akik ne állnának ki magukért, ha arról lenne szó. Még akkor is küzd a jogtalan piszkálódások ellen, ha a klub francia csatára köt belé.

- Azt hittem, jobban bírod. - Folytatja tovább a szurkálódást, azonban Noemi pontosan tudja, mire megy ki a játék, elvégre a jelenléte leginkább a francia futballista helyét veszélyezteti, és mindketten ugyanazért a posztért szállnak harcba a kezdőcsapatban. - Hé, srácok, fogadjunk! - Szólítja meg a társakat, akik még nem mentek be az öltözőbe. - Szerintetek mikor adja fel? - A kilences mezszámú kérdését hallva, többen felnevetnek, a nő viszont csak csendben várja a lehetséges válaszokat.

- Én még egy hetet adok neki. - A háttérből szólalnak meg először, ám pontosan nem tudja megmondani, kitől származik ez a beszólás, és őszintén szólva, annyira nem is érdekli. Mivel az illető nem vállalja fel a véleményét, így ő sem hajlandó foglalkozni vele.

- Ugyan már, holnap ilyenkor már nem fogjuk itt látni. - A portugál csatár most hallatja először a hangját, ami rosszindulatúan cseng, viszont ez már egy cseppet sem lepi meg a fiatal nőt. Cristiano ezúttal is érezteti, hogy nem szimpatizál a lány jelenlétével a pályán.

- Biztos vagy te ebben? - Noemi ennek ellenére nem riad meg a támadótól, valamilyen szinten még élvezi is, hogy megkérdőjelezheti az állítását. Nem fogja magát hagyni senkivel szemben, és ez alól a portugál futballista sem kivétel.

- Még szép. - Feleli nagy magabiztossággal a madridi Hetes. Még egy hét után sem volt képes elfogadni az argentin leányzót, mint csapattársát, és a többség hasonlóan érez ezzel kapcsolatban. Nem értik, hogy mi szükség van rá, hiszen csak gyengíti a klub esélyeit arra, hogy kupákat nyerjenek. Nekik pedig komoly céljaik vannak az idényre a tavalyi trófea nélküli év után, amibe nem fér bele ekkora hátrány.

- Akkor fogadjunk! - Noemi látszólag vakmerően veti fel a lehetséges fogadás lehetőségét, amitől többen meghökkennek, de vannak olyanok is, akik jól szórakoznak ezen. - Tizenegyes-párbaj, értelemszerű, aki többet lő be, az nyer. - Az argentin csatár egy pillanatra oldalra néz, ahol látja, hogy a labdákat még nem pakolták el a pályáról, így nem fél felvázolni a fogadás alapjait, s mindezt lényegre törően teszi meg.

- Baromság. - Azonban a portugál csatár közel sem veszi őt komolyan. Sőt, jót kacag a lány ötletén, illetve azon, mennyire merész a lány, noha tudnia kéne, hogy ellene semmi esélye sincsen. Már éppen sarkon fordulna, hogy otthagyja a társaságot…

- Nem gondoltam volna, hogy Cristiano Ronaldo megijed egy lány kihívásától. - Ám megtorpan, ahogy meghallja a lány hangját, amely provokálóan cseng a hirtelen beálló csendben.

- Nem ijedtem meg. - Több sem kell neki, azonnal meggondolja magát. Sértve érzi a büszkeségét, elvégre kevesen mernek így beszélni vele, és még kevesebben mernék őt gyávának nevezni. Valahol mélyen becsüli ezt a bátorságot a lányban, noha ostobának is tartja egyben. - Akkor játsszunk! - Végül belemegy az egyezségbe, s a kezét nyújtja a lány felé, aki készségesen viszonozza a gesztust.

- Rendben, de tegyük izgalmasabbá a dolgot. - Veti fel az újabb ötletet a barna hajú nő, miközben ravasz mosoly jelenik meg a szája szélén. - Ha te nyersz, holnap máris felbontom a szerződésemet a csapattal és nem kell többé látnod itt. - Maga sem biztos benne, hogy képes vállalni ezt a következményt, ha veszít, ugyanakkor bele sem akar ebbe gondolni, mert számára a vereség nem opció. - De! - Mutatóujját egy pillanatra emeli fel csupán, jelezve, hogy még nem fejezte be a mondandóját. - Ha én nyerek, el kell viselned még egy darabig. - A sötét szemű szépség végül az egyezség másik felével zárja le mondandóját. Tisztában van vele, hogy kockázatos, amit ajánl, elvégre legyen bármi is a vége, ő állni fogja a szavát, viszont muszáj vállalnia a rizikót, ha bizonyítani akar. És jelenleg nincs más vágya, mint megmutatni a vele szemben álló csatárnak, hogy nem szabad lebecsülnie őt, csak azért mert a gyengébbik nemhez tartozik.

- Legyen! – Cristiano beleegyezik a feltételekbe, így kezet rázva egymással, a fogadás megköttetik kettejük között. - Kezdhetsz búcsút venni a csapattól. - A portugál talán túlzottan is magabiztosan ad tanácsot a lánynak, aki azonban csak jót nevet ezen, közel sem veszi komolyan. Majd a férfi lassú kocogásba kezd, hogy végül odacipelje a labdákat a kapuhoz, ahova időközben a Costa Rica-i hálóőr is megérkezett, és készen áll rá, hogy tizenegyeseket védjen.

Hamarosan kezdetét veszi a verseny a két focista között, és egészen az utolsó, mindent eldöntő lövésig egyikük sem hibázik. Mindketten koncentráltan rúgják be a bőrt, amikor rájuk kerül a sor.

Noemi a kezében forgatva a labdát, ötödik alkalommal is ugyanúgy, csak a játékszert nézegetve, sétál oda a kijelölt ponthoz. Pontosan helyezi le a kerek eszközt arra a pontra, majd hátrál pár lépést, miközben próbálja kitalálni a kapus lehetséges mozgását. Egyetlen pillanatra hunyja csak le a szemeit, s mély levegőt véve, végül úgy dönt, a megérzéseire hallgat, így végül egy gyors nekiiramodást követően erővel telve rúgja el a bőrt. A háló kellemes sercegése megnyugvást hoz a leányzó lelkének, elvégre a hálóőr a másik oldalra vetődött el, ennek köszönhetően könnyedén rúgja be a tizenegyest.

Nem sokkal később a hetes mezszámú támadó is sorra kerül, azonban a lövését követően olyan történik, ami ritkán fordul elő vele. A labda csupán a kapufát találja el, majd kipattanva onnan, a fekete-fehér eszköz messze gurul a kaputól. Cristiano hibázik, ami nem sűrűn jellemző rá, főleg akkor nem, ha büntetőkről van szó. 

- Csak szerencséd volt. - A madridi Hetes sértetten veti oda a szavakat az ellenfelének, amint felfogja, mi történt az imént. Majd nem törődve semmivel sem, idegesen kocog le a zöld fűről.  Mindenki tudja róla, hogy nehezen viseli a bukást, azonban ritkán látták ennyire dacosnak, mint most.

- Bátraké a szerencse. - Mosolyog a leányzó győzelemittasan, s noha nagy elégtétel a számára, hogy ezt a csatát megnyerte, biztos benne, hogy a háború tovább folytatódik majd közöttük. Most viszont nem akar erre gondolni, helyette kiélvezi a siker ízét.

- Hagyd rá! - Marcelo sétál oda hozzá mosollyal az arcán, mert sokakkal egyetemben őt is lenyűgözte a lány bátorsága. - Majd lenyugszik. - Legyint egyet a brazil hátvéd a tőle megszokott vigyorral az arcán, majd megpaskolva a lány vállát, gyorsan kocog le a pályáról.

- Egyébként ügyes voltál. - Jegyzik meg többen neki, miközben lefelé mennek a gyepről, elvégre így is sokkal hosszabbra nyúlt az edzés, mint tervezték. Noemi számára hatalmas öröm, hogy el tudta érni az elismerést, noha tudja nagyon jól, hogy ez még csak a kezdet. Sokkal többet kell letennie az asztalra, hogy elfogadják őt, mint egyenrangú csapattárs.

*

Rise and fall

A portugál labdarúgó a vállára kapva sporttáskáját, idegesen távozik az öltözőből, illetve nem sokkal később a klub edzőkomplexumából is. Márkás sportautója automatikusan kinyílik, ahogy megnyomja a slusszkulcson a megfelelő gombot, így könnyedén dobja be az anyósülésre a táskáját. Hanyagul száll be végül ő is az autóba, hogy becsukva az ajtókat, elindítsa a járművet, és elhagyja a parkolót.

Kigurulva a madridi utakra, céltalanul kormányozza a fekete Lamborghinit. Úgy érzi, szüksége van arra, hogy kiszellőztesse a fejét a mai edzés után. A gondolatai néhol elkalandoznak, emiatt előfordul, hogy a lábával erősebben nyomja meg a gázpedált, ezzel átlépve a megengedett sebességhatárt. És hiába vezet a külvárosi részen, bármikor elkaphatják a helyi rendőrök gyorshajtásért, ugyanakkor nem törődik a felelősséggel. Most nem.

Lelki szemei előtt az argentin lány arca jelenik meg, ahogy nagyokat kacag rajta, és ettől újfent elönti őt az a düh, amit akkor érez, ha meglátja a fiatal nőt a pályán. A tudat, hogy ez a lány ráadásul el is verte őt a csapattársai szeme láttára, elviselhetetlen a számára. Akik ismerik a madridi Hetest, mind tudják, hogy gyűlöl veszíteni, ez a vereség pedig még fájóbb neki.

Azt el kell ismernie, hogy van valami különleges a csatárlányban, elvégre nem sokan mernek vele úgy beszélni, ahogy ő tette. Vakmerősége és makacssága pedig a saját fiatalkori énjére emlékezteti a portugált, hiszen amíg az angol bajnokságban játszott, maga is ilyen volt. Ennek ellenére mégsem képes elfogadni Noemi jelenlétét a csapatban. Nem megy neki. Sérti a büszkeségét, hogy egy lánnyal említsék egy csapatban, mikor a labdarúgás hagyományos a férfiak sportja.

Amúgy is nehéz időszakon megy keresztül, hiszen a tavalyi szezon vége felé egy kisebb sérülés miatt kiesett a tőle megszokott formából, ami miatt a média egyre többet támadja, ráadásul a párkapcsolata is nemrég ért véget az orosz származású modell barátnőjével. És mindennek a tetejébe, most még itt ez a lány is, akit el kell viselnie nap, mint nap az edzéseken. 

Telefonja ütemes csörgésbe kezd, ami kizökkenti a gondolataiból. Kedvenc latin zenéje ezúttal csak még jobban felidegesíti. Viszont anyukája számát meglátva a telefonon, azonnal fogadja a hívást, a mobil pedig hozzákapcsolódik a kocsiba beszerelt hangszórókhoz.

- Papa. - Vonásai csupán akkor lágyulnak el, mikor meghallja egyetlen kisfia hangját a vonal másik végén. Fia az egyetlen dolog, ami jelenleg le tudja nyugtatni a háborgó lelkét.

- Mi a helyzet, nagyfiú? - A borongós gondolatok szinte azonnal távoznak a fejéből, miközben kedvesen, ugyanakkor aggódva érdeklődik egyetlen gyermeke hogylétéről. 

- Mikor jössz el értem? - Azonban a kicsi nem is figyel az apukája által feltett kérdésre, helyette inkább ő kérdez tőle, hiszen már két hete nem látta egyetlen szülőjét, aki nagyon hiányzik már neki. Ennek pedig gyermeki, kendőzetlen őszinteséggel ad hangot. 

- Hamarosan, megígérem. - Feleli a portugál csatár kedvesen és megértően, elvégre maga is tudja, hogy az utóbbi időben elhanyagolta a fiút. Meg akarja védeni a médiától, de leginkább saját magától, mert fél, hogy csak ártana neki ebben a számára nehéz időszakban. Ezért inkább a saját édesanyja gondjaira bízza. Ugyanakkor próbál minél több percet eltölteni a gyerekkel, hiszen ha másért nem, miatta küzdeni fog azért, hogy jobb ember legyen. Mert van, ami a portugál csillagnak fontosabb még a labdarúgásnál is, az pedig nem más, mint a kisfia és a családja.